Tegnap délután sikeresen megjöttem a 3és fél napos olasz kirándulásról. Na akkor kezdem az elején. Egy barátnőmmel kitaláltuk, hogy elmegyünk olaszba, vagyis ő akart odamenni, de én meg mentem vele, bár nem bántam meg, mert nagyon jóóóóó volt. Vasárnap reggel átjött hozzám Bory és 9körül apa vitt ki minket a reptérre. Nem kellett (volna) a chek-in-hez menni, mert mi azt már online megtettük, majd az átvilágításhoz mentünk...és eddig először ( pedig nem először repültem...) besípolt a kapu....haha......átvilágítottak és mehettem tovább. A repülőnk egy kicsi csúszással, de elindult Pisaba. Az út egy óra 10perc volt. Sikeresen landoltunk a Galileo Galilei reptéren Pisaban. Az idő nagyon jó volt már háromnegyed egykor is, ezer fok...a ruha lesült rólunk. Megkerestük a buszt, amivel a központba mentünk, mert azon a környéken volt a szállásunk. Anyucim imádja az olaszokat, hogy milyen kedvesek és aranyosak meg blabla, de a spanyoljaimról nincs jó véleménnyel, de ha megkérdezem, hogy jártál-e már ott, akkor nem mond semmit...nekem meg ezek után van összehasonlítási alapom, mert jártam a spanyoloknál, többször is. Az igaz, hogy mind a kettő déli nép, temperamentumosak és lusták (lásd szieszta...), de a spanyolok nem hülyék, az olaszok viszont azok...nagyon issss. a közlekedési táblák csak dísznek vannak nekik, hogy ne legyenek annyira üresek az utcák...a zebrán még mi érezhettük megtisztelve magunkat, hogy átmehettünk. A buszok és a mentősök megállnak a zebránál, de a többi autósnál életünk végéig is ott állhatnánk...
A toronynál leszálltunk a buszról és megkérdeztük a rendőröket, hogy merre van a szállás, és szerencsénkre nem volt messze. A toronytól 2percre volt a szállás, nem rossz. Sikeresen megtaláltuk a házszámot, majd becsöngettünk..de semmi. Az összes gombot megnyomtam,de egyikre se jött a válasz. A szállás mellett volt egy pizzéria és ott kint állt egy pincér bácsika, és látta, hogy már egy ideje ott vagyunk de nem történik semmi. Kérdezte, hogy van-e telefonunk( mert akkor ugye fölhívhatjuk a számot, ami ki van írva..de hát olaszba vagyunk, így drága lenne..), így azt kamuztuk hogy nincsen de az öreg rendes volt, így ő telefonált és mondta, hogy 5perc és itt lesz az emberünk. Pár perccel később tényleg meg is jött, mivel késett ő vitte föl a lépcsőn a csomagjainkat( ami nem volt nehéz, mert csak kézipoggyászunk volt..). Átöltöztünk, megnéztük Kiss Ádámot videón( mert volt Wifi...és tudtunk facebookozni, ami mint tudjuk-portugál óta-, hogy betelt...:D:D...le is buktam..) nagyon jókedvünk lett tőle, ami fel is tűnt a recepciósunknak és odajött hozzánk, hogy mi ez a jókedv. Beszélgettünk vele és tanítottuk is magyarul. Kérdeztük, hogy mit lehet megnézni a 3nap alatt és hogy a tenger merre van. Nem sokkal később jött a recepciós csávó haverja, akinek nagyon hasonló haja volt mint nekem(!!!!) és Vittorionak(!!) hívják, vele is beszélgettünk és őt is tanítottuk magyarul. Elmentünk Vittorioval sétálni és beszélgettünk vele, kiderült hogy színész és van bárja Pisában, de nem néztük meg.(sajnos nem volt időnk..hahha) Mondtuk a srácnak, hogy elmegyünk felfedezni a várost, így otthagytuk. Elmentünk a toronyba. Fölmentünk a tetejébe, nagyon szép volt onnan a kilátás, bár míg oda felértünk....sok lépcső volt és ferde volt ugyebár...ja és lefelé csúszott a lépcső, mert papucsba voltunk. (nem tanácsos odamenni papucsba :D:D:D) Belefutottunk 2 hülye gyerekbe......A torony után elmentünk sétálni, megtaláltuk a pisai focistadiont is, bár elég lepukkant volt. Olyan szép volt az ég alja....kicsit felhős volt az ég és átsütött rajta a nap.
Este elmentünk vacsorázni a mellettünk levő pizzériába, mert azt hittük az öregünk ott lesz, de sajna nem ott. Vacsora után "hazamentünk" és aludtunk. Másnap reggel korán keltünk, reggeliztünk. Elindultunk sétálni a városba, nagyon meleg volt. Találtunk egy hatalmas parkot, volt egy játszótér is és volt hinta és hintáztunk is. :)) Elvan a gyerek ha játszik. Még sétáltunk és odaértünk a vonatállomásra és láttuk a kiírást, hogy megy Firenzébe vonat. A jegyautomatánál megnéztük, hogy mennyibe kerül a jegy és mennyi idő míg odaér. 2perc alatt eldöntöttük, hogy megyünk..ez volt fél 3 előtt 7perccel...a vonat fél 3kor indult és egy óra alatt odaért Firenzébe. Sokáig nem voltunk a városba, mert még vissza kellett érnünk. A városban(ahogy Pisában is) nagyon meleg volt. Először elindultuk egy irányba és megálltunk egy bazilika előtt, ahova bementem..nagyon szép volt. Utána mentünk megkeresni a katedrálist, de rossz irányba indulunk. Útközbe láttunk villamost is. Mivel fogalmunk se volt, hogy merre vagyunk így megkérdeztünk egy srácot, hogy akkor most merre van az arra. A kommunikáció nem is volt annyira egyszerű, mert ugye nem tudott angolul mi meg nem tudtunk olaszul, de én tudtam kicsit spanyolul...meg aktivitiztünk. Végül sikeresen eligazított minket. Visszaértünk a bazilikához és volt ott egy tér, és az egy utazási irodában megkérdeztük, hogy merre menjünk és a nénike angolul(!!!) pontosan elmagyarázta, 5perccel később ott voltunk a katedrálisnál. Sajnos az épületbe már nem tudtunk bemenni, mert zárva volt, de én a kupolába fölmentem...nagyon sok lépcsőn kellett fölmenni. Nagyon szép volt a kilátás.
Leérve a kupolából elmentünk megkeresni Dávidot, hamar meg is találtuk, de kiderült, hogy hétfőnként zárva van. :(( Vettünk pár hűtőmágnest, sálat(anyucinak...:D) és karkötőt. Fél nyolc előtt nemsokkal értünk ki az állomásra. Megnéztük, hogy honnan megy a vonatunk, mázlinkra volt egy korábbi vonat ami késett 25 percet így elértük. Figyeltük, hogy mikor kell leszállnunk, egy kicsit bepánikoltunk, mert a vonatunk visszafelé nem állt meg sehol és bemondtak olyat, hogy Róma meg Livorno. A végén kiderült, hogy semmi okunk a pánikra, mert csak Pisában állt meg a vonatunk. 20perccel korábban ott voltunk. A vacsoránk most mekis kaja volt és utána még hazasétáltunk. A szobánkba megvacsoráztunk és még visszamentünk a toronyhoz, mert azt hittük hogy a torony ki lesz világítva...na persze...vártunk egy csomót, de semmi nem történt...grrr...amíg vártunk megnéztük, hogy hogyan hajtják össze a léggömböt. Megunva a várakozást elindultunk és megkérdeztük a rendőröktől, hogy mikor van kivilágítva a torony. Érdekes volt a beszélgetésünk, mert persze a rendőrök se tudtak angolul. Kiderült, hogy sosincs kivilágítva (legalábbis mi így értelmeztük a rendőrök szavait) ezért az olyan képeslapok amiken ki van világítva mind KAMUUU!!!!! grrrr :@ :)) Ezek után hazamentünk és eltettük magunkat másnapra.
Reggel nyolckor keltünk, elkészültünk és mentünk is le. Nézelődtünk kicsit és utána én bementem a katedrálisba, megnéztem és mentünk Livornoba a tengerpartra. Kigyalogoltunk a pályaudvarra és kicsit tétováztunk, de aztán megvettük a jegyeket Livornoba. Az út nem tartott sokáig, negyed óra alatt ott voltunk. Elindultunk egyenesen és azt hittük, hogy hamar leérünk a tengerhez. Na persze, nem volt olyan közel és nagyon nagyon nagyon meleg volt. Útközbe megkérdeztünk pár embert, gyakoroltuk az aktivitit. Megkérdeztem spanyolul a partot, mert ugye angolul nem tudtak....de aztán azt tudták, hogy mi az hogy part angolul. :D:D 2 és fél óra gyaloglás után végre találtunk egy normálisabb partszakaszt, ahol letelepedtünk.
Pihentünk és fürödtünk a tengerbe, ami nem homokos hanem inkább köves volt. Pihenésünket a telefonom csörgése zavarta meg, helyi szám volt, először nem akartam fölvenni, de aztán kiderült, hogy a szállásunkról kerestek, mert azt hitték hogy nem 3 napot vagyunk ott hanem csak kettőt és takarítani akarták volna a szobát és kellett volna a kulcs, de közöltük, hogy még este is vagyunk így tisztáztuk a félreértést. Visszafelé már nem gyalog mentünk, hanem inkább a buszt választottuk, mert az gyorsabb volt. Kiértünk az állomásra és elvileg 6kor ment volna a vonatunk és kiértünk a vágányhoz, de ment egy vonat korábban is és így elmentünk azzal. Először hazamentünk és lepakoltuk a fürdős cuccainkat és mentünk is vissza a városba. Elmentünk vásárolni a Pambe, mert az otthoniaknak csokit kellett venni, útközbe megálltunk a hőlégballonnál, nem tudtuk, hogy most össze akarják hajtani vagy épp az ellenkezője. Egy idő után otthagytuk őket és arra gondoltunk, hogy visszafelé úgyis látjuk. Sikeresen bevásároltunk mindet és mentünk vissza és láss csodát a hőlégballont felfújták. Egy nénike jött oda hozzánk és kérdezte, hogy nem akarunk- e fölmenni...gondolkodtam picit, és végül is miért ne??Csak nem lehet annyira rossz, mert nem is megy föl teljesen. Hát jó legyen, én fölmentem. Az egyik tűzoltó odajött hozzám és ő vezetett oda a hőlégballonhoz, ahol még több tűzoltó volt. Az elején megtapsoltak, hogy ilyen bátor vagyok hogy ennyi tűzoltó közé odamerészkedtem. Majd a kísérőm segített bemászni. Összesen 4en mentünk föl, az öregebb bácsi kérdezgetett engem és kiderült, hogy tudok németül és ő is tudott, így mondta, hogy beszéljünk németül hogy a másik kettő ne értse, de aranyosak voltak, elvileg egy körre fizettem be, de volt egy gratis út is. :D:D Majd elbúcsúztam tőlük és mentünk tovább.
Már nagyon éhesek voltunk, mert szinte egész nap nem ettünk semmit. Így utolsó este a mellettünk lévő pizzériába mentünk le és most ott volt a bácsink. Megvacsiztunk és utána fölmentünk aludni. Másnap korán is korán keltünk, mert még össze kellett pakolni és még lementünk hűtőmágnest venni, ja és persze megkóstolni az olasz fagyit. 11kor hagytuk el a szállást és mentünk a buszhoz. Nagyon meleg volt és nem volt árnyék...és azt hittük hogy a busz sose jön, de megjött. :)) Megérkeztünk a reptérre és mentünk a chek-in-hez. De kiderült, hogy nem kellett volna odamennünk, hanem csak simán az átvilágításhoz, bár végül is jobb hogy odamentünk mert így kiderült, hogy késik egy órát a gép. Bementünk a váróba és kiírták az egy óra késést...csak vártunk és vártunk és vártunk.....az egy órából kicsit több lett...fél 3kor megnyitották a kapukat és mehettünk, odamentünk a buszhoz(az első turnusba szálltunk föl) és vitt a repülőhöz, ami nagyon hátul állt. Az elsők között ültünk föl a repülőre, még várni kellett a többi utasra, mikor sikeresen megérkezett mindenki a gép elindult, de nagyon lassan haladt mert meg kellett várni az előttünk haladó gépet míg fölszáll. Fél négy után sikeresen megkezdtük a fölszállást és délután 5kor landoltunk is Ferihegyen, csak 2és fél órát késtünk, bár az út csak 1óra 10perc volt. Azt nem mondom, hogy ezek után szeretni fogom az olaszokat, mert nem de nagyon jól éreztük magunkat és jövőre is megyünk valahova. :))))
