Az egész úgy kezdődött, hogy én a Forma-1-et szerettem (Kimi Raikkönen volt a kedvenc), tesóm meg a rallyt. A tavalyi évben Kimi „átpártolt” a rallyba, így a F-1-be már nem láthatjuk. (sajnos… vagy hál istennek???!!??) Tesóm menni akart rallyra és tudta, hogy júliusba a finn rallyra nem tudnék elmenni, mert már dolgozok, de áprilisban még otthon voltam, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha elmennénk a török rallyra, sokáig gondolkoztam rajta. Végül is miért ne mennék… még sose jártam ott, és nekem focis szempontból szép város (2005.05.25… aki tudja, az tudja… aki nem járjon utána..:)))) )
Szerdán délbe útnak eredtünk Törökországba, egy autóval és egy kisbusszal, a rallyetours szervezésével.(11en mentünk és csak én voltam, aki szerette Kimit…. úgy oltották szegényt…Lbár mikor tesómmal ketten voltunk, akkor volt, hogy dicsérte (!!!!!) ) Az utunk nem volt zökkenőmentes, találkoztunk „kedves” szerb rendőrökkel, ennél is kedvesebb török határőrökkel, akik nem akarták átengedni a 8személyes kisbuszt, de mi nem hagytuk magunkat. Másnap hajnali 7óra körül meg is érkeztünk Isztanbulba, ahol már csak a shake down helyszínét kellett megkeresni, ami nem volt egyszerű, mert először rossz koordinátákat kaptunk, de végül sikeresen megérkeztünk a helyszínre. Kerestünk egy olyan helyet ahonnan jól lehet látni, miután ezt megtaláltuk vártuk az autókat….. amik jöttek is, láttunk mindenkit, elég közelről, amit mondjuk egy F1es versenyen nem tudtunk volna megtenni…persze engem Kimi érdekelt…tesóm már messziről hallotta, ha Kimi jött….mert azt mondta, hogy lassú L…persze ő több rallyt látott, mint én…..Nem maradtunk ott végig, mert el kellett menni a szervizparkba (vagyis a szervizpark melletti szállodába), ahol megkaptuk az akkreditációnkat. Milyen jó dolog is az a kis kártya…..majd mentünk és körülnéztünk a szervizparkba, már voltak ott autók, de pilóták nélkül….Kimi kocsiját is 2szerelője támasztotta. A nézelődés után a buszokhoz mentünk, amik átvittek minket a kikötőbe, ahonnan indult a komp, amire az újságírók és a versenyzők szállhattak fel… így mi is a kompon voltunk… a megnyitó Istanbul európai részén, a Hagai Sophia mellett volt. Az odafelé úton találkoztunk még magyarokkal, a többiek ismerték is őket (a hír tv-től, rtl klubosok...) Tesómmal aláírás vadászatra indultunk, és kaptunk is egy csomó pilótától, akik nagyon közvetlenek voltak, Dani Sordo ott fényképezett mellettünk.J Megismertük (vagyis a többiek már ismerték...) Fischer Danit, a magyar versenyzőt, és beszéltek is vele, a kocsikról (mi másról…)
Mielőtt még kiengedték volna a versenyzőket, tesóm mondta, hogy álljak oda Kimi kocsijához, hogy aláírja a papírom, ami sikerült is JJ Ezután buszra szálltunk és az elvitt a megnyitóhoz, ott egy elkerített részre mentünk ahol volt egy hatalmas sátor és ott voltak a versenyző és újságírók.. még néhány pilótával aláírattuk a plakátunkat. A megnyitó után ismét buszra szálltunk és mentünk vissza a komphoz, visszafelé hosszabb úton mentünk,
A kompon volt minden, finom vacsora, zene és még has táncosnő is, mert valakinek szülinapja volt. Miután megérkeztünk a kikötőbe és kitettek a buszból, mindenki ment amerre látott.
Másnap korán keltünk, hogy időbe odaérjünk az első gyorsra, amit egy domboldalon nézünk végig, de így is olyan porosak lettünk….(na ez az a dolog ami nem tetszett..) megvártuk míg Daniék elmentek és utána mentünk át a másik gyorsra. Itt egy kisebb domboldalra ültünk, ami oldalt le volt kerítve, ami minket nem igazán zavart, bár a biztonsági emberke mindig elzavart minket…először szokásos módon a biztonsági autók jöttek, majd a versenyzők…volt ott minden, gyors kocsik, három kerékkel végigszáguldó autó, majd nyitott csomagtartójú autó….aztán semmi…sokáig vártunk, de nem jöttek kocsik,majd az indulás mellett döntöttünk, mikor is jöttek kocsik, de nem maradtunk. A cél a következő szakasz volt, de előtte még bementünk boltba, amikor is az egyik utcába megláttuk az egyik rally autót. Kiszálltunk és odamentünk, kiderült, h Hening Solberg és Ken Block volt… az utóbbit a saját stábja hamar elvitte, de Hening Solberg és a navigátor (nője) a még ott vártak, míg beteszik a kocsikat a szerviz kocsiba. Tesóm odament Solberghez és megkérdezte, hogy mi történt és ő mondta, hogy valami a kormányon romlott el és ezért nem tudott továbbmenni (Ken Blocknál is ez volt a probléma). Majd feltették a kocsikat és mi is mentünk tovább a következő szakaszhoz, ahol csak gyorsan elszáguldottak a kocsik. Majd jött a nagyon izgi szakasz, ahol az egyik részen akkorákat ugrattak néhányan...J Nagyon jó volt… néhány kocsi alja le is szakadt, ahogy földet értek. Miután ennek vége lett, visszamentünk a szervizparkba és ott néztünk szét kicsit. A Ford sátornál találkoztunk egy magyar sráccal, Attilával, aki ott dolgozik és vele beszéltünk kicsit. Majd tovább álltunk, tesómmal elmentünk a Citroen sátorhoz (és a kártyának hála bemehettünk a kordon mögé..) és megkérdeztük az egyik citroenest, hogy hol van a kedvenc finnem, de már nem volt ott.
Másnap szintén korán kellett kelni és elindultunk az első gyorshoz. ( és azon az úton mentünk végig, ami a másnapi gyors lesz..(lett volna, ) A pálya már le volt zárva és nem engedtek minket át a túloldalra a szervezők. De a szurkolókat nem állíthatja meg senki és semmi, volt a pálya mellett egy kicsi patak és mit tesznek az elvetemült szurkolók?? Hát hidat „építenek” a patakra, azon a hídon keltünk át mi is, elindultunk az egyik irányba jó helyet keresni, de nem maradtunk ott, inkább elindultunk a másik irányba, de a szervezők már kiabáltak és sípoltak nekünk, mert jöttek az autók. A csapat egyik fele az árkot választotta, a másik a szemben lévő fás domboldalt, az előbbiek jártak rosszabbul, olyan porosak voltak a végén... :))) Ezután lementünk a tengerpartra, mert a verseny ott folytatódott… az autók itt is jó gyorsan elszáguldottak, Latvala annyira gyorsan, hogy el is hagyta az egyik darabját a kocsinak. Tesóm meg pont a közelben volt és összeszedte.
Az időjárás nem volt olyan jó, mert elkezdett esni az eső, egy kis házikóban megkóstoltunk egy helyi ételt, ami a leginkább a palacsintához hasonlít, és nem is volt annyira rossz, bár én inkább a palacsintánál maradok. Majd elindultunk a következő gyorsra, de a GPS elnavigált minket, így a gyorsra kicsit várnunk kellett…
Mielőtt elkezdődött volna ez a szakasz, elmentünk keresni egy jó helyet, amit meg is találtunk, de nem maradhattunk ott, mert zavartunk a WRC tévéseket. Kicsit veszélyesen közlekedtünk, mert akkor mentünk át az út másik oldalára, mikor elmentek az autók, és csak 2percünk volt a követező érkezéséig, itt is megnéztük a nagymenőket és utána mentünk vissza, elmentünk a szállásra, majd onnan vissza a szervizparkba (tesóm hozta magával a Ford letört darabját...) , egyből a Ford sátorhoz mentünk és be is mentünk és jöttek szembe szerelők és látták a letört darabot, nevettek rajta, megtaláltuk Latvalát is, és ő is mosolygott a dolgon ( a mellette lévő nő nevetett is egy nagyot) , de aláírta a darabot, még azt is ráírta, h a török nagydíjon volt. Utána megköszöntük és elköszöntünk és mentünk megnézni az addigi állást és kedvenc Kimim a 6ik helyen állt. Este még a tévébe megnéztük török nyelven az Espanyol-Barca meccset
Vasárnap reggel össze kellett pakolni, mert a szállásra már nem mentünk vissza. Előző este esett az eső, aminek lettek következményei is. Odaértünk a vasárnapi első szakaszhoz, már elfoglaltuk a helyünket, „leszánkóztunk” a sárba, mikor is közölték velünk, hogy az a szakasz és a következő a nagy esőzés miatt elmarad… áááá… így a hirtelen „ölünkbe hullott időt” evéssel ütöttük el.
Délutánra az idő is javulni kezdett és a nap is előbújt, így elindultunk a délutáni gyorshoz. A beérkezés helyszínéhez értünk oda, de néhányan kicsit beljebb vándoroltunk, hogy ne csak azt lássuk, hogy bejönnek az autók, persze a szervezők mindig szóltak, hogy menjünk félre, mert jönnek az autók, néhányszor félre kellett ugranunk, találtunk helyet és onnan vártuk a versenyzőket, akik jöttek is, jó gyorsan. (és most az egyszer tesómék Kimit is megdicsérték…) Egyetlen egy autónak sikerült összesároznia, a MI AUTÓNKnak, a német versenyzővel induló Szuzukinak…ez volt az utolsó gyors, amit megnéztünk, mert ha a következőt is megnéztük volna, akkor a pódiumhoz nem értünk volna vissza. Így a szervizpark felé vettük az irányt és még volt időnk nézelődni és vásárolni.
Vége lett az utolsó gyorsnak és jöttek vissza a versenyzők a szervizparkba, először Loeb sátrához mentünk oda és be is mehettünk a kordon mögé, mert volt kártyánk, bár egy csajszi engem majdnem kiküldött, de látta a kártyát a nyakamba és maradhattam, így közvetlen közelről láthattuk Loebék beérkezését és pezsgőzését. Loebék kiszálltak a kocsiból, és ráültek a kocsi tetejére és utána az egyik szerelőtől kaptak pezsgőt, majd a riporterek kérdéseire válaszoltak, mi meg átmentünk a másik Citroenes sátorhoz, Kimi Raikkönen és Ogier sátrához, először az utóbbi érkezett meg és nagyon boldog volt, majd nem sokkal utána jött Raikkönen, aki nem volt annyira boldog, de odamentem hozzá és kaptam aláírást és közös képem is lett vele. Ezek után átmentünk a túloldalon felállított pódiumhoz, és itt is bemehettünk az elkerített rész mögé. Vártunk egy kicsit majd sorban érkeztek a versenyzők, a győztes Sebastian Loeb, a második Solberg és a harmadik Hirvonen, majd jöttek a helyezettek is, mindenki, aki indult a versenyen, volt egy török női páros, és persze nem hiányozhatott a sorból a magyar Fischer Dani se.
Miután ennek vége lett elindultunk hazafelé, mert még hosszú út várt ránk.
Nagyon jó élmény volt ez a rally, Isztanbul hatalmas, kicsit koszos, nagyon nagyon sok kóbor kutya van, az emberek, akikkel találkoztunk segítőkészek és barátságosak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése